A magyar űrhajósjelöltek átadása a szovjet ROB bizottságnak

A titkos magyar űrkutatás dokumentumai 3. rész

Dr. Remes Péter ny. orvos ezredes, c. egyetemi docens
Szegedi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kar Repülő- és Űrorvosi Tanszék.
www.drremes.hu. ORCID: 0000-0003-1715-1705.
University of Szeged Faculty of General Medicine Department of Aviation and Space Medicine

A magyar űrhajósjelöltek átadása a szovjet Repülőorvosi Bizottságnak (ROB) 1977. december 19-én, egy hétfői napon kezdődött és egy hétig tartott Kecskeméten, a Magyar Néphadsereg Repülőorvosi Vizsgáló és Kutató Intézetében (ROVKI). A szovjet űrhajós ROB tagjait Dr. Kovács Jenő orvos alezredes, az intézet parancsnoka fogadta és ebédet adott a tiszteletükre. Délután a vendégek előzetes tájékoztatást kaptak, majd programegyeztetés után szakmai intézet bemutató következett. A szovjetek „éles” vizsgálatok közben győződhettek meg a honvédorvosok metodikai képességeiről.

Másnap reggel lépésről-lépésre ismertették a szovjetekkel a kiválogatás módszereit és eredményeit. A ROVKI orvosainak egyenként és személy szerint kellett garantálni a jelöltek kiváló egészségi állapotát. A szovjetek minden apró részletre kíváncsiak voltak, látszott rajtuk, hogy az átvétel után már nekik kell majd a jelöltek alkalmasságáért ezt felelősséget átvállalniuk.

A magyar űrhajós-ROB tagjait annak idején nem hozták nyilvánosságra. Sokan közülük nem is élhették meg, hogy sikeres tevékenységük napvilágra kerüljön. Ez a teljesség igényével készült névsor emléket állít az azóta már elhunyt és a még élő orvosoknak is, felsorolva, hogy ki, milyen vizsgálatokért volt felelős. Dr. Berényi Éva (kémiai, biokémiai és hematológiai laboratórium), Dr. Bognár László orvos őrnagy (pszichiátria, orvosi pszichológia), Dr. Csengery Attila orvos őrnagy (fül-orr-gégészet), Dr. Galambos Aladár orvos alezredes (fogászat és szájsebészet), Dr. Gulyás József orvos őrnagy (belgyógyászat), Dr. Gyökössy József orvos alezredes (belgyógyászat), Dr. Hajdú József orvos alezredes (röntgenológia), Dr. Huszár János orvos alezredes (sebészet, antropometria és különös ismertető jegyek az azonosításhoz), Dr. Kálóczi József orvos őrnagy (barokamra, hypoxiás dekompresszió tűrőképesség, barofunkció), Dr. Kovács Jenő orvos alezredes (ROB elnök), Dr. Mótusz János orvos alezredes (neurológia), Dr. Remes Péter orvos őrnagy (funkcionális diagnosztika, billenőasztal, túlnyomásos oxigénlégzési teszt, spiro-cardio-ergometria), Dr. Szekeres László orvos százados (szemészet).

Az űrhajós jelöltek bemutatása a ROVKI tantermében történt. Egy hosszú U-alakú asztal egyik oldalán a magyar, a másik oldalán pedig a szovjet ROB tagjai foglaltak helyet. A jelölteket egyenként szólították a terembe, ahol először az életrajzuk, katonai pályafutásuk és parancsnoki jellemzésük került ismertetésre. A szovjetek kérdéseket tettek fel a jelölteknek. Miért jelentkeztek űrhajósnak, volt-e rendkívüli eseményük, katapultáltak-e, hajómű leállást, madárral ütközést szenvedtek-e már el? Miért jelentkeztek űrhajósnak? – ezek voltak a leggyakoribb kérdések. A mieink talpra esetten válaszoltak, eközben a szovjetek meggyőződhettek nyelvtudásukról is, hiszen mindahányan kiválóan beszéltek oroszul.

Szoros volt a program, hiszen délben már az akkori szokásoknak megfelelően dr. Horváth István, az MSZMP KB tagja, a Bács-Kiskun megyei PB első titkára fogadta, és látta ebéden vendégül a szovjet delegációt.

Délután folytatták a vizsgálati jegyzőkönyvek tanulmányozását. Egyenként és részletesen átbogarászták a jelöltek orosz nyelven kiállított, de magyar hatósági pecséttel ellátott ROB könyveit. Minden részletre kitértek, mindenre rákérdeztek.

Végül a vizsgálatokat elfogadták, egyetlen vizsgálatot sem kellett megismételni. Ezután ismét a bizottság elé rendelték a jelölteket és már az orvosi vizsgálatok ismeretében, újból elbeszélgettek a pilótákkal. Saját szemszögükből, a szakma szabályai szerint orvosi anamnézist vettek fel.

Rövid tanácskozás után magyar és a szovjet ROB bizottság együttes ülésen határozott – a magyar sorrend alapján – a négy Moszkvába utazó jelölt személyéről. Döntésüket kihirdették a négy hajózó előtt is.

Szerdán a bizottságok a dokumentumok fogalmazásával voltak elfoglalva, majd gyárlátogatáson vettek részt a kecskeméti Asztalosipari Kisipari Termelő Szövetkezetben.

A korabeli szokásoknak megfelelően ugyanis, ha volt egy delegáció, akkor egy üzemlátogatásnak is kellett lennie. A mai generáció már nem tudja, de akkor ez is a vendéglátás kötelező tartozéka volt.

Az 59. Honi Vadászrepülő Ezrednél a repülőtéren ebédeltek, majd visszatérve a ROVKI-ba, véglegesítették a dokumentumokat. Este pedig a honvédorvosok és vendégeik baráti vacsorán találkoztak a Szikrai Állami Gazdaság pincészetében.

A látogatás negyedik napján tartották a ROB bizottságok a záró értekezletüket, ahol aláírták a jegyzőkönyveket. A vendégek ebéd után Kecskemét nevezetességeivel ismerkedtek, este a hivatalos búcsúvacsora a ROVKI-ban volt. A delegáció tagjai Dr. Kálóczi József orvos őrnagy kalauzolásával Budapestre utaztak, ahol látogatást tettek a Magyar Tudományos Akadémia főtitkáránál, Márta Ferencnél; a Honvédelmi Minisztériumban Czinege Lajos hadseregtábornok honvédelmi miniszternél; és a vezérkarnál, Reményi Gyula altábornagy MNVKF I. helyettesénél.

A látogatás eredményeként tehát a hetek csapatából végül is négyet választottak ki, és adtak át a szovjet ROB bizottságnak. Moszkvában a vizsgálatok 1978. január 22-től február16-ig tartottak. A jelölteteket Dr. Hideg János orvos ezredes kísérte el. Megismételték az alkalmassági vizsgálatokat, és mind a négyükről alkalmas minősítést állítottak ki. Figyelembe vették a magyar ROB bizottság rangsorolását, így került Farkas Bertalan főhadnagy és Magyari Béla főhadnagy kiképzésre. Buczkó Imre százados és Elek László százados pedig a kiképzés idején a tartalék szerepét töltötte be. A szovjetek mindenben elfogadták és saját vizsgálataikkal is alátámasztották a magyarok munkáját. Tudható, hogy nem mindegyik VSZ tagállam űrhajós jelöltjét találta a szovjet ROB alkalmasnak, néhány esetben felülbírálták a nemzeti bizottságok munkáját.

Ebben az időben a közvélemény nem értesülhetett ezekről az eseményekről. Szigorú titokvédelmi szabályok vonatkoztak a magyar űrhajósok kiválasztására. Az űrkutatás titkosítása 12 évvel ezt megelőzőleg kezdődött, amikor 1965-ben Alekszej Koszigin szovjet miniszterelnök levélben fordult a szocialista országok miniszterelnökeihez, és felvetette, hogy „a jelenlegi helyzet lehetővé tenné valamennyi szocialista ország bekapcsolódását az űrkutatásba”. Itthon kormányülésen ismertették ezt a levelet, és a fennmaradt, egykor titkos jegyzőkönyv szerint „A Kormány a Szovjetunió javaslatát a szocialista országoknak az űrkutatásban való együttműködésre elfogadja, és megbízza Kádár János elvtársat, hogy a kormány állásfoglalásáról Koszigin elvtársat levélben értesítse. Budapest, 1965. április 29.”

A szocialista országok Kádár János javaslatára hamarosan „világűr kutatási és világűr felhasználási kérdésekkel kapcsolatban” nemzetközi konferenciát tartottak Moszkvában, ahogy erről már az új miniszterelnök, Kállai Gyula számolt be a kormány augusztusi ülésén. Újabb titkos határozatot hoztak az űrkutatással kapcsolatos tudományos és ipari tevékenységben való részvételről. Ebben az űrtevékenység összehangolására Kormánybizottságot neveztek ki. Első elnöke Jánossy Lajos akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia alelnöke lett. A kormánybizottság feletti felügyeletet pedig Apró Antal miniszterelnök helyettes látta el. Szovjetunió valamennyi szövetségese hasonló módon járt el.

Mindezeket az úgynevezett háromezres kormányhatározatokból tudjuk. Így hívják azokat a ma is létező titkos dokumentumokat, amelyek nem kerülhetnek nyilvánosságra, a közlönyökben sem jelennek meg. Nevüket onnan kapják, hogy nyilvántartási számuk 3000-el kezdődik. A minősített kormányhatározatokat nem hirdetik ki, mert nyilvánosságra hozataluk sértené Magyarország nemzetbiztonsági és gazdasági érdekeit. Általában az alkotmányban meghatározott minősített időszak – hadiállapot, szükségállapot, rendkívüli helyzet – vagy hadititok, nemzetbiztonsági információ, a terrorizmus, a tömegpusztító fegyverek terjedése és a nemzetközi szervezett bűnözés lehet például a háromezresek témája. Az érvényben lévőknek azonban sem témájuk sem tartalmuk nem ismerhető meg. A múlt században a magyar űrkutatás kezdeteit is ilyen szigorúan titkos kormányhatározatok és szigorúan bizalmas döntések szabályozták. Mivel a több ezer titkos kormányhatározatot időről-időre felülvizsgálják és az elévültek titkosságát feloldják, így ezek az iratok ma már megismerhetők.

Az űrkutatásra vonatkozó legfontosabb dokumentum 1966 őszén készült, egy Moszkvában tartott értekezlet után, ahol elfogadták „A világűr kutatásában és hasznosításában résztvevő szocialista országok közötti együttműködés titkosságára vonatkozó megállapodás”-t. Ennek megfelelően a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány a 3322/1966. számú kormányhatározatban és mellékletében az űrkutatás „szigorúan titkos” és „titkos” minősítésével kapcsolatos tennivalókról intézkedett.

A „háromezres” Alapvető Rendelkezések című melléklet szigorú előírásokat tartalmazott. Először is előírta, hogy az űrkutatás során keletkező titkos műszaki eszközökhöz és dokumentációkhoz csak azok a tudományos munkatársak, szakértők, és műszaki dolgozók férhettek hozzá, akiknek az „illetékes hatóságoktól” engedélyük volt erre. Azután, ha a résztvevő országok képviselői munkaértekezleteken, tanácskozásokon, vagy közös munkákban (kísérletekben) vettek részt, akkor a küldő ország által kiadott felhatalmazással kellett rendelkezniük. Ezen fel volt tüntetve a kiküldött családi és utóneve, apai neve (szovjet mintára az úgynevezett отчество), munkahelye, beosztása, az utazás célja (pl. közös kísérlet, program kidolgozás, kozmikus objektum felbocsátásán való részvétel stb.) A meghatalmazást 30 nappal (értekezlet esetén 15 nappal) korábban kellett megküldeni két darab 4,5x6 centiméteres fénykép kíséretében.

Minden űrkutató nyilván volt tartva (azok is, akik nem tudtak róla), amiből aztán érdekes szituációk is adódtak. Egyszer a magyar delegáció egyik tagja éppen nem rendelkezett a Moszkva melletti kalinyini Repülések Irányító Központjába szóló érvényes névkitűzővel. Ugyanis egyenesen Bajkonurból érkezett, és a hivatalos delegáció gépkocsi konvojával akadálytalanul jutott be az épületbe. Az űrkomplexumot felügyelő szovjet elhárítás azonban hamarosan észlelte az „anomáliát”, és felszólították, hogy kövesse őket, mert tisztázni akarják a helyzetet. Emberünk sértett hangon kiabálni kezdett, hogy ő szolgálatban van, tagja a delegációnak. Hangos vita kerekedett és kezdett kényelmetlenné válni a helyzet, már több űrhajós is összegyűlt a folyosón megnézni, hogy mi ez a szokatlan patália. Miért kiabál a baráti Magyar Népköztársaság állampolgára az űrkutatás egyik szentélyében? A hangoskodásnak csak az vetett véget, hogy hamarosan megérkezett az elhárítás egy újabb munkatársa, aki azzal oldotta meg az „anomáliát”, hogy átnyújtott egy érvényes belépőt, és elnézést kért a történtekért. Vagyis anélkül kapott érvényes névkitűzőt a magyar delegátus, hogy kilétét felfedte volna, mert volt valahol egy fénykép, egy névsor, hiszen nyilván volt tartva.

Csak nagyon kevesek tudhattak a titkos űrkutatásról, igyekeztek minimalizálni a beavatott résztvevők számát. Az együttműködés keretében intézkedtek, hogy „A résztvevő országok a titkos és szigorúan titkos műszaki eszközökhöz, és dokumentációkhoz feltétlenül szükséges minimális létszám megadásából fognak kiindulni.” Az érvényes titokvédelmi szabályokat be kellett tartani. Csak titkosított munkafüzetbe lehetett írni, a fényképeket pedig le kellett adni. „A résztvevő országok képviselői minden szigorúan titkos vagy titkos jellegű feljegyzésüket külön e célra rendszeresített, „szigorúan titkos” vagy „titkos” jelzéssel ellátott jegyzetbe vagy munkafüzetbe írják. E jegyzeteket és munkafüzeteket a fogadó ország intézményeinek és szervezeteinek titkos ügykezeléssel foglalkozó szolgálatai tartják nyilván és bocsátják a résztvevők rendelkezésére ” – olvasható az Alapvető Rendelkezésekben. Mindez a honvédorvosoknak nem okozott nehézséget, hiszen a katonai titkos ügykezelés szabályaihoz hozzá voltak szokva.

A tennivalókat a Szovjetunióban határozták meg, tehát nem csodálkozhatunk azon, hogy miután 1967-ben ismét kormányküldöttség járt Moszkvában, a magyar űrkutatást megint átszervezték. Egy újabb háromezres kormányhatározat szerint (3194/1967.) „A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány Űrkutatással Kapcsolatos Állandó Bizottsága” néven kormányszintűre emelték (röviden Űrkutatási Bizottságnak is nevezték). Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság (OMFB) elnökét bízták meg a vezetésével. Az OMFB a kormány közvetlen felügyelete alatt koordinálta és irányította az űrtevékenységgel kapcsolatos kutatásokat. Az Űrkutatási Bizottság több tagja miniszterhelyettesi szintű vezető volt. 1974-ben Aczél György miniszterelnök-helyettest bízták meg a kormánybizottság felügyeletével. Ezekben az években a magyar űrkutatás a műholdas távközlés és a távérzékelés, a kozmikus fizika, a kozmikus meteorológia, az űrbiológia és űrorvostan területén zajlott.

Abban az időben az Űrkutatási Kormánybizottság Űrbiológiai és Űrorvosi Állandó Munkabizottsága (későbbi nevén Orvosbiológiai Szakbizottsága) felügyelte az űrkutatásban dolgozó összes hazai kutató intézetet. Széleskörű űrkutatási tevékenység alakult ki Magyarországon. A ROVKI vált a hazai űrélettudományi kutatások bázis intézményévé, és koordinálta az űrkutatás terén az akadémiai kutatóintézetek és egyetemi tanszékek nyílt és titkos űrkutatási tudományos kutatásait. Volt olyan időszak, amikor az éves költségvetési kimutatások adatai alapján harminc (!) magyar akadémiai kutatóintézetben, illetve egyetemi tanszéken 249 magyar államilag fizetett űrkutatót tartottak nyilván, akik az űrrepüléseken felmerülő újabb és újabb problémákat igyekeztek megoldani. Jó példa erre G. Tyitov űrrepülése.

A második szovjet űrhajós, G. Tyitov 1961. augusztus 6-án a Vosztok űrhajó fedélzetén reggel 9-kor startolt. A repülés aktív szakaszán a gravitációs-túlterhelés, a zaj és vibráció nagy volt, de G. Tyitov jól tűrte. A súlytalanságba kiérkezéskor azonban azonnal jelentkeztek az első szokatlan, és addig ismeretlen tünetek. G. Tyitov először a „fordított testhelyzet” illúzióját élte át. Úgy tűnt számára, hogy „fejjel lefelé” repül, a műszerfal felfelé mozdul el, és zuhanás érzése volt. Az orbitális repülés alatt Tyitov rosszul érezte magát, úgy jellemezte, hogy az az érzése, mintha tengeri beteg lenne. Szédült, egyensúly zavarai voltak és hányinger kerülgette. Különösen az erélyes fejmozgásoknál, és a gyorsan mozgó tárgyak követésekor érezte kellemetlenül magát. Rosszulléte idővel egyre jobban nyugtalanította, de nem vesztette el teljesen a munkaképességét, és fegyelmezetten viselte el a kellemetlenségeket. A földi irányításnál nagy volt az ijedelem, hiszen először derült fény a súlytalanság egyik kedvezőtlen élettani hatására. Még az is felmerült, hogy az ember nem is képes elviselni hosszabb időn keresztül a súlytalanságot.

Az egyensúlyszerv vizsgálatára vonatkozó kérdések bekerültek a VSZ repülő- és űrorvosi Problémakatalógusába, és megindultak az űr-mozgásbetegség természetének megismerésére vonatkozó kísérletek Magyarországon is. A Központi Katonai Kórházban például a változó sebességű ingerekkel kiváltott optokinetikus nystagmust (mozgófénnyel kiváltott szemteke-rezgést) vizsgálták. Kidolgozták a televízió képernyőjén kiváltott nystagmus számítógépes modelljét. Az Akadémia Pszichológiai Intézetében az akusztikus (hangi) ingerléssel létrehozott nystagmus úgynevezett kiváltott potenciáljait (elektromos agyhullámait) vizsgálták kísérleti állatokon (nyulakon). Megteremtették az agyi kiváltott potenciálok számítógépes feldolgozását, és beszámoltak a halántéki agylebeny frekvencia analíziséről. A ROVKI és a Szegedi Orvostudományi Egyetem Élettani Tanszékének munkatársai az akusztikus stressz (hanghatásra létrejövő túlterhelés) patkányokra gyakorolt hatását tanulmányozták. A Budapesti Orvostudományi Egyetem Anatómiai Intézete pedig a vesztibuláris apparátus adaptációjának (egyensúlyérző szerv alkalmazkodásának) modelljét mutatta be. A ROVKI-ban az űrhajós alkalmassági vizsgálatoknál használt Coriolis-gyorsulás kumulatív hatásának vizsgálatával foglalkoztak. Hamarosan kiderült, hogy a vesztibulárisan érzékeny emberek nem valók űrhajósnak, a jelölt vizsgálatok adatai alapján meg lehet állapítani, hogy kik azok, akiket távol kell tartani az űrrepüléstől. A szovjetek a kiválogatási rendszerüket módosították, nagyobb hangsúly helyeztek a vesztibuláris rendszer vizsgálatára. Az űrhajósok felkészítését is tovább fejlesztették, bevezették az egyensúly-szervrendszer edzését is.

A közvélemény előtt nem ismeretes, hogy a múlt században a magyar űrélettudományi kutatások milyen jól kidolgozott stratégiával rendelkeztek. Hasonlóan az amerikai és a szovjet stratégiai elképzelésekhez abból indultak ki, hogy az emberiség addig felhalmozott tudása már lehetőséget nyújt számára, hogy ellenőrzése alá vonja a környezetét a Földön és később arra is, hogy az emberi faj a Földön kívül a Naprendszer más részein is elterjedjen. Az emberiségnek információra van szüksége a földön kívüli élet létezéséről ahhoz, hogy eredményesen és biztonságosan benépesíthesse a világegyetemet. Az űrélettudományok stratégiai tervei között tehát az ember állandó űrbéli jelenléte szerepelt. A tervek szerint a Föld és a Naprendszer vizsgálata céljából folyamatosan működő űrállomásokat hoznak majd létre a Föld körül, később állandóan lakott településeket építenek a Holdon és a Marson. Az így kialakított űrbázisokról azután már megkezdhetik a Világegyetem gyarmatosítását. Az élettudományok eredményei pedig döntő szerepet játszanak majd abban, hogy az emberi faj a Földön kívül, a Világegyetem más részén is elterjedjen. Ez a stratégiai célkitűzés már a kezdetektől minden űrexpedíció lényeges eleme volt. A közeli stratégiai célok, vagyis a földkörüli orbitális repülések, valamint a Hold expedíciók  erre a célra alkalmas  földi és űreszközök kifejlesztését követelték meg.

A stratégiai célok elérése érdekében Magyarországon, már a kezdet kezdetén az űrélettudományokkal foglalkozó egyetemi tanszékek létrehozására, fiatal kutatók kiképzésére, és az élettudományok érdekében kutató-fejlesztő tevékenység kialakítására törekedtek az egyetemeken, ipari központokban. Ezért a Szegedi-, Budapesti-, Pécsi- és a Debreceni Orvostudományi Egyetemeken, illetőleg az Orvos Továbbképző Intézetben űrélettudományi kutatásokkal foglalkozó munkacsoportok alakultak, repülő- és űrorvosi szakvizsga bevezetésére, valamint a szakirányú posztgraduális képzés kialakítására nyílt lehetőség, és létrejött a tudomány és az ipar kutató-fejlesztő együttműködése is (ROVKI-MEDICOR szakemberei között). Növelni kellett a biológiai műszerezettséget, szükség volt az űrlaboratóriumok számának növelésére, és automata biológiai űrhajókat helyeztek el az űrben, szélesítették a biológiai kísérletek számát az űrállomásokon, valamint megteremtették az eddigi kutatási eredmények adatbázisát. A Honvédelmi Minisztérium és a MTA Interkozmosz Tanácsa jelentős orvos-biológiai műszerberuházásokat finanszírozott. A Kozmosz-1514, -1667, -1887, -2044, -2229 jelű Bioszputnyik űrrepülések magyar részvétel mellett zajlottak, és a magyarok bekapcsolódtak az embereken végzett űrélettudományi is kísérletekbe is. Az 1980-as években a Szaljut-6 és a Szaljut-7 űrállomások fedélzetén számos kísérlet részesei voltak (Aprosz, Interferon, Metabolizm, Kiszlorod, Doszug, Doza, Pnyevmatyik, Audio, Szregyec, Kadioligyer, Diagnoz, Rabotoszposzobnoszty és a Balaton kísérlet). Ezen kívül az 1980-as években létrejött a ROVKI számítógépes adatbázisa is. A VSZ tagállamok antropometriás adatbázisa Kecskeméten volt, az adatok számítógépes feldolgozását a ROVKI szakemberei végezték el és tették hozzáférhetővé a tagállamok számára. Ez az adatbázis a magyar űrhajósok hosszúidejű orvosbiológiai megfigyelésével szerzett adatokat is tartalmazta.

Akkoriban ugyanis a világon a hetedik nemzet képviselőjeként a világűrbe kijutott magyar űrhajós repülését nem tekintették egyedi sikernek. A stratégiai tervek a magyarok hosszúidejű és tartós űrtevékenységével számoltak. Farkas Bertalan és Magyari Béla után további magyar űrhajósok következtek volna, ennek érdekében tervbe vették a ROVKI további fejlesztését.

Czinege Lajos honvédelmi miniszter 1978-ban, a Minisztertanácsnak írott „Titkos” minősítésű jelentésében a világűr kutatásában való hosszú távú részvételünkről, több magyar űrrepülésről és a ROVKI további fejlesztéséről írt. „Abból kiindulva, hogy a világűr kutatásában való részvételünk, ehhez az űrhajósok kiválogatása, előzetes felkészítése, majd két repülés közötti időszakban azok gyakorlatban tartása és rendszeres orvosi ellenőrzése hosszú távú feladat, ezek végrehajtására – az együttműködő szervek közösen – a Magyar Néphadsereg Repülő Orvosi Vizsgáló és Kutató Intézetét célszerű alkalmassá tenni.” Erre azonban már nem került sor. A politikai változások miatt megváltozott a magyar űrkutatás stratégiája és további magyar űrhajósok repültetése lekerült a napirendről. Az első magyar űrrepülésére azonban még sor került.

Titkos magyar űrkutatás